A vidéki életnek nagyon is megvan a maga bája

Amennyire utálom a „vidéki” kifejezést, annyira szeretem is. A pestiek szájából lefitymálóan hangzik, de ha arra gondolok, mi mindent kaptam a vidéki élettől, elönti a szívemet a hála.

Igazságtalannak tartom a vidékkel kapcsolati sztereotípiákat, mely szerint az itt élő emberek buták és kulturálatlanok lennének. Miért veszünk már megint mindenkit egy kalap alá? Biztos vagyok abban, hogy aki így tesz, az erős kisebbségi komplexusban szenved.

A vidéki városok igenis számos kulturális csodát, örökséget rejtenek. Elég, ha például az olyan jeles történelmi emlékekre gondolunk, mint például az egri vár, vagy Szombathely római kori emlékhelyei. Az úgynevezett vidéki városok csak úgy hemzsegnek a kiemelkedő kulturális helyszínekben. Lám, a fővároson kívül is van élet.

Sőt nem csak élet, hanem összetartás is a javából. Igaz, ez főleg a falvak mikrotársadalmára jellemző, ahol a falunapok, a hagyományőrző ünnepségek, és a vasárnapi misék összekovácsolják az embereket. Itt még a könyvtár is fontos helyszín. A falu népe ismeri egymást, és egy biztonságos hálót alakít ki, ahol mindig van valaki, akire számíthatnak a bajban.

A vidéki régió ráadásul folyamatosan fejlődik, és a lakosai a helyi kulturális örökségeket, a természeti értékeket és a gasztronómiai hagyományokat is foggal-körömmel óvják.

A vidékiek ugyan a közös kulturális referenciák, társadalmi attitűdök és normák hiánya miatt nehezen fogadják be a városból beköltözötteket, de ha megteszik, akkor akár a kezüket is a tűzbe tennék értük.

S hogy a falusi és a vidéki emberek buták lennének? Ugyan az igaz, hogy a környezet sokszor ingerszegényebb a városihoz viszonyítva, de aki akar, itt is tud ám kulturálódni. A drasztikus elbutulás tehát egyáltalán nem egy reális jövőképe az itt élő embereknek, és mindenki megtalálhatja a maga szellemi partnerét.

Az anyagi gondokról sajnos nem hallgathatok, mert tény, hogy a kelet-magyarországi régió sokkal szegényebb, és a roma lakosság száma is magasabb. De hát Pesten is vannak elgettósodott és szerényebb kerületek, nem?

A vidéki oktatásnak semmi oka szégyenkezni, hiszen az iskolák közül jó néhány megállja a helyét a fővárosiak között is.
Isten őrizze a vidékieket attól a fajta elszigeteltségtől, ami a fővárosi embereket jellemzi. Nincs is annál rosszabb, amikor a szomszédok alig ismerik egymást, és mindenki gyanakodva néz a másikra. Én képtelen lennék megszokni ezt a fajta közönyt.

Egy szó mint száz: a vidéki élet varázsa semmihez sem mérhető. Ha nem hiszed, próbáld ki.

Mit gondolsz a cikkünk tartalmával kapcsolatban?

Kérünk szavazz az alábbi lehetőségek egyikére, hogy még jobb cikkeket készíthessünk Neked!

Alapvetően egyetértek
Részben egyetértek
Nem értek egyet

Tetszett a cikk? Kérjük, értékeld!

3.3/5 3 értékelés
3 értékelésX
Hazugság! Dehogy is! Középszerű! Egyet értek! Nagyszerű!
33.3% 0% 0% 33.3% 33.3%
2018-04-07T17:04:14+00:00