Nem vénnek való vidék, de fiatalnak sem…

El tudjuk képzelni, hogy egy ország ne aknázná ki, ha földje alatt kőolajat vagy más ásványkincset találnának? Hát azt, hogy valahol a világ talán legjobb termőföldjeit parlagon hagyják, s a leggazdagabb vidékek lassan elnéptelenedjenek? Igen, természetesen ilyen is csak Magyarországon fordulhat elő.

Az, hogy a vidék rohamosan pusztul és szegényedik, ugyanolyan elcsépelt politikai klisé, mint hogy nyomorog az oktatás, romokban az egészségügy vagy pocsék a közbiztonság.

A különbség, hogy a vidék tényleg pusztul, és annak ellenére teszi, hogy az oktatással, egészségüggyel vagy a közbiztonsággal szemben a mezőgazdaság elvileg termelő ágazat.

Elvileg – mert nekünk itt, Magyarországon valahogy sosem sikerült termelővé tenni, bármilyen kormány is volt hatalmon, bármilyen „vidékfejlesztési politikával”.

Más országok sikítoznának az örömtől, ha csak feleannyi és fele olyan minőségű termőterületeik lennének, mint nekünk. A spanyolok, olaszok kínkeservesen locsolgatják a félsivatagaikat, hátha valami kóró megterem. A hollandok a tengert tologatják vissza, hogy legyen egy kicsit több területük. A skandinávok örülnek, ha idén nem fagy el a zuzmó. Egyedül Ukrajna büszkélkedhet hasonlóan remek földekkel, bár valahogy ott sem sikerült csilliárdossá lenniük belőle – de amilyen kupi maradt ott a Szovjetunió után, nem is csoda.

Mi a mi mentségünk?

Hogyan sikerült elérni, hogy a magyar vidékről lassan húsz-harminc éve menekülnek a fiatalok, alapvetés, hogy a kis falvakban véget ért a történelem, és legfeljebb néhány idős ember tengődik szánalmas nyugdíjából, míg a rejtett erőtartalékok rá nem törik az ajtót egy nyári estén – de ez már közbiztonsági téma. Hát mi akadálya van annak, hogy ezt a páratlan kincset, a magyar földet rentábilissá tegyük?

Hosszú azon kormányok listája, amelyek így vagy úgy megtorpedózták a vidék fejlesztésére irányuló kísérleteket, de hogy ne révedjünk nagyon a múltba, itt van mindjárt bizonyos Ángyán József esete.

Vajon mit szívtak azok a belpesti fideszes okostojások, akik kicsinyes politikai játszmává züllesztették nagyratörő terveit? Valakinek biztosan érvényesültek a pillanatnyi érdekei a Kossuth tér kétszáz méteres körzetében, de tessék mondani, megérte ezért egy újabb generációval elhalasztani a vidék rendbetételét? Ennek hiányában kár is belemenni annak fejtegetésébe, mit tenne a mezőgazdasággal a Bérunió bevezetése, hiszen ha nincs kinek, nincs mivel termelni, bér sem lesz. Enélkül pedig hiába várnánk, hogy a vidéki fiatalok ne Londonba menjenek autómosónak, hanem mondjuk Ladánybene határában termeljék a paprikát.

Miért tennék?

Szüleiket, nagyszüleiket évtizedeken át csak szívatták. Ott egye meg a fene a paprikát, a kocsimosás legalább stabil bevétel. Aztán lehet hisztizni, hogy „gyere haza fiatal”. Ezzel az erővel meg lehetne próbálni szép szóval nyulat fogni. Könyörögni szépen, hátha odajön. De a nyúl, akárcsak a vidéki fiatal, nem hülye.

Tetszett a cikk? Kérjük, értékeld!

4.3/5 30 értékelés
30 értékelésX
Hazugság! Dehogy is! Középszerű! Egyet értek! Nagyszerű!
10% 0% 3.3% 20% 66.7%
2018-02-09T17:03:40+00:00