Soha nem volt még ilyen szegény a magyar vidék

A szegények maguktól nem tudnak változtatni a helyzetükön, a FIDESZ egyszerűen befagyasztotta a társadalomstruktúrát, véli a Magyar Nemzetnek nyilatkozó vidékszakértő szociológus.

Van reális esélyük a felemelkedésre 2018-ban a vidéki szegényeknek? Van bármilyen program, ami hatásosan képes enyhíteni problémáikon? Képesek legalább külső segítséggel boldogulni? Súlyos kérdések, melyekre a válasz sem szívderítő.

A vidék- és településszociológiával, valamint elitkutatással is foglalkozó Kovách Imre szociológus, az MTA tudományos tanácsadója. Sőt, még könyvet is írt az ezredfordulós vidék témájában, szóval érthető, hogy lecsaptam az interjúra, amiben a Magyar Nemzet őt kérdezi a vidéki szegénységről.

Ami a leginkább megdöbbentő, hogy úgy véli: ma sokkal rosszabb dolguk van a hazai szegényeknek, mint bármikor korábban. Az „adaptációs, innovációs képességük” gyengült ugyanis, még elképzelésük sincs, hogyan is változtathatnának a helyzetükön. Míg a paraszti életformához hozzátartozott a gazdálkodás képessége, a „felemelkedés vágya”, ezek ma hiányoznak a legszegényebbekből.

Vidéken kevesebb az esélye a szegénynek

A szociológus megerősíti, amit én is gyanítottam: a magyar nyomor egyértelműen a vidéki településekre koncentrálódik. A városi környezetben is jelen van a reménytelen élethelyzet, de még egy kisvárosban is több problémakezelési lehetőség van, mint a falvakban. És még ha lenne is lehetőség a változásra, nem tudnak élni vele, mondjuk mert nincsenek profi pályázatírók. A vidék másrészt egyszerűen nem tudja eltartani a lakosságát, „túlnépesedett”.

Újabb és újabb vidékek szakadnak le

„Depressziós válságövezetek” alakultak ki, mondja a szakember, főleg azokon a helyeken (közismerten az ország északi, északkeleti részén és a Dél-Dunántúlon), ahol a szocialista ipar eltűnésével a megélhetés lehetőségei is köddé váltak. Ami viszont új: az elmúlt 10-15 évben az Alföld középső részén, Bács-Kiskun megye déli részén és a román, ukrán határ menti térségekben is a leszakadás jelei mutatkoznak.

A közmunka nem vidékfejlesztés

Arra a kérdésre, hogy a közmunka mennyiben nevezhető tudatos vidékfejlesztésnek, félreérthetetlen a válasz. A segélyezés ugyan nem lehet hosszú távú stratégia, a közmunka viszont a „politikailag fennálló viszonyok konzerválását is eredményezi, százezreket fagyaszt be egy adott társadalmi helyzetbe”. Mivel nincs más lehetőség a munkára, sokan ezt választják. A multicégek ugyanis nem ezekben a térségekben telepednek meg, erre a kormány sem bátorítja őket.

Változhat valami?

Hogy mi lesz a szegényekkel, az erősen kérdéses, mivel a hatalom abban érdekelt, hogy ez a társadalmi, gazdasági és politikai szerkezet fennmaradjon. A szociológus úgy véli, még a középrétegek is azt szeretnék, hogy a szegények megmaradjanak szegénynek, mert a felemelkedésük az ő kárukra történhetne csak meg.

Mit gondolsz a cikkünk tartalmával kapcsolatban?

Kérünk szavazz az alábbi lehetőségek egyikére, hogy még jobb cikkeket készíthessünk Neked!

Alapvetően egyetértek
Részben egyetértek
Nem értek egyet

Tetszett a cikk? Kérjük, értékeld!

3/5 2 értékelés
2 értékelésX
Hazugság! Dehogy is! Középszerű! Egyet értek! Nagyszerű!
50% 0% 0% 0% 50%
2018-04-06T08:27:26+00:00