Vidéki közlekedés: az ingázás lehetetlen, a falvak elöregedése elkerülhetetlen

Magyarországon az emberek 62 százaléka vidéken él, azaz falvakban és a kisvárosokban.  A lakosság kisebb része él nagyvárosokban és a fővárosban, ennek ellenére a gazdasági, állami a kulturális élet irányítása, a média, a tudomány, a fejlesztés a nagyvárosban összpontosul.

Ennek hátrányait tapasztalhatjuk is a mindennapokban: hatalmas a különbség a vidéki és a városi élet között. Vidéken szűkebbek a lehetőségek, már-már az az érzése támad az embernek, hogy a nagyváros egész egyszerűen maga alá gyűri az ország többi részét. A vidék így viszont szép lassan elsorvad, elöregszik: a fiatalok lehetőségek híján menekülnek a városokba, ami tovább súlyosbítja a problémát.

Tulajdonképpen egy ördögi kör alakul ki: mivel kevés a lehetőség mind munka, mind egyéb szempontból, sokan elhagyják a falvakat. Ezzel azonban tovább fokozódik a probléma, hiszen minél többen mennek el, annál súlyosabb lesz a helyzet, annál kihaltabb, „öregebb” lesz a vidék.

Vidéken az ingatlanok mindezek miatt hihetetlenül elértéktelenednek. Kisebb falvakban annyi pénzért lehet venni kertes házat, mint egy nagyvárosban egy lakás árának a harmada, de sokszor még így sem kell senkinek. Nem akarnak az emberek vidékre költözni, hogy aztán szembesülhessenek a lehetőségek hiánya okozta problémákkal, amikért jórészt az elszigeteltség a felelős.

Az ingázás nem valós megoldás

Az ingázás felmerülhet, mint lehetőség a fiatalok számára. Vidékről bejárhatnának dolgozni a városokba, így nem ürülnének ki a falvak, viszont számukra is adottak lennének a város nyújtotta programok, munkahelyek, szórakozás.

Ehhez azonban jól kiépített, olcsó tömegközlekedés kellene, és az bizony nincs. Éppen ezért választják sokan inkább a költözést: alig drágább, mint a tömegközlekedés, ellenben rengeteg időt meg lehet vele spórolni, kényelmesebb megoldás.

Opció lehetne még az autóval való közlekedés, azonban ezt nem engedheti meg magának mindenki. Az üzemanyagárak magasak, ha nagyobb távokat kell napi szinten megtenni, egyszerűen nem éri meg. A városokban a parkolás állandóan probléma, és újabb költségeket jelenthet, nem is beszélve a közlekedési dugókról a csúcsidőszakokban.

Az igazság az, hogy a vidék közlekedése általánosan nem alkalmas arra, hogy tartósan ingázzanak az emberek a városokba. A rosszul kiépített, gyér tömegközlekedés pedig csak a leszakadást, elszigetelődést fokozza, nem pedig megoldást kínál.

2018-ban még mindig számos olyan település van, ahonnan még a legközelebbi nagyvárosba sem lehet egyszerűen és olcsón bejutni. Komoly szervezést, rengeteg időt igényelhet az utazás, és a sokszor foghíjas járatokhoz nem egyszerű igazodni, pláne ha be akarunk jutni munka- vagy iskolakezdésre. Ez pedig sokak esélyét jelentősen csökkenti a munkaerőpiacon.

Nem sűrűsödnek, hanem ritkulnak a járatok

Mindezek után logikusnak tűnne, hogy a járatok sűrítése, a gyorsabb útvonalak használata legyen a cél, és olyan megoldásokat szorgalmazzunk, hogy lehetőség szerint minél több helyre lehessen közvetlenül eljutni – legalább a környező nagyvárosokba.

Nos, mindennek ellenére nem ez a tendencia látható. Sőt, sajnos sorra szűnnek meg járatok, mind a busz, mind a vonatközlekedésben, még nehezebbé téve ezzel a vidék helyzetét. Ahelyett, hogy támogatnák az ingázást, leegyszerűsítenék, olcsóbbá tennék az utazást, gyakorlatilag rákényszerítik az embereket, hogy a városokba költözzenek. Ez azonban ahhoz vezet, hogy kihasználatlanság miatt újabb járatok szűnnek meg, és a leszakadás még szembeötlőbb lesz.

Milyen problémák merülnek fel a vidéki tömegközlekedéssel?

Tény, hogy a vidéki tömegközlekedés jelenlegi formájában nem oldja meg a vidék elszigetelődésének, elöregedésének problémáját. Autó híján az emberek gyakorlatilag meg vannak lőve, de még az autós közlekedéssel is ott van az a probléma, hogy napi szinten használva drága lehet.

De mik is azok a pontok, amiken változtatni kellene:

  • Ritka járatok. Vannak olyan falvak, ahonnan egyszerűen képtelenség gyorsan bejutni a városokba, vagy onnan haza, pláne, ha figyelembe vesszük a munkaidőt, illetve az iskolai tanítást. Addig, amíg léteznek olyan helyek, ahonnan naponta összesen 2-3 járat megy oda, és ugyanannyi vissza, nem lehet reális elvárás, hogy az emberek ezekben a falvakban maradjanak. Egyszerűen képtelenség megoldani az ingázást, ha olyan a tömegközlekedés az adott területen, hogy adott esetben akár órákat is várni kell a buszra, ami hazavisz. Nemcsak a munka, illetve az iskola jelenthet azonban problémát: ilyen feltételek mellett még egy bevásárlásra is nehéz elindulni, hiszen komoly szervezést igényel, hogy ne legyenek üres órák, amit várakozással kell tölteni, de legyen elég időnk a vásárlásra.

 

  • Közvetlen járatok hiánya. Hatalmas hátrányt jelent az is, hogy néhány településről csak átszállásokkal lehet megközelíteni a környező nagyobb városok közül néhányat. Ez tovább csökkenti a vidék versenyképességét, hiszen senki nem fogja vállalni, hogy órákat utazzon napi szinten, átszállásokkal. A közvetlen (és sűrűn közlekedő) járatok sokat nyomnak a latban, amikor arról van szó, hogy valaki hajlandó-e vállalni az ingázást. Minél kevesebb kényelmetlenséggel (azaz például átszállással) jár az utazás, annál valószínűbb, hogy mégiscsak a maradás mellett döntenek az emberek. Az átszállogatás időt vesz el, azt pedig senki sem adja szívesen.

 

  • Hosszú utak. Számos esetben nagyon hosszú utazási idővel kell számolni, ez pedig szintén az ingázás ellen szól. Ahol voltak gyorsjáratok, ott sok esetben megszűntek, így jelentősen megnövekedett az utazási idő, ami pedig már sokszor vállalhatatlan az emberek számára napi szinten, ezért inkább a költözés mellett teszi le a voksukat.

 

Egy szemléletes példa: Budapest agglomerációjában van olyan, ahol egy 40 kilométeres szakaszt körülbelül másfél óra alatt tesz meg a menetrendszerinti járat. A fővárosba ingázva oda-vissza ez tisztán 3 óra utazást jelent egy nap alatt, és ebben még nincs benne, hogy a budapesti buszállomásról el is kell jutni a munkahelyre, ami lehet még 20-30 perc közlekedés a városon belül. Közel 4 órányi, ablakon kidobott idő egy nap, arról nem is beszélve, hogy a buszbérlet tízezrekbe kerül, és ehhez jön a BKK bérlet ára. Nem lehet hibáztatni azokat, akik a költözés mellett döntenek. És ez Pest-megye, nem egy elmaradottabb vidék.

Ahhoz, hogy a falvakat, kisvárosokat versenyképessé tegyük, és ne néptelenedjenek el, nagyon fontos lenne, hogy a vidéki tömegközlekedés kiemelt figyelmet kapjon. A gond az, hogy ez lassan megtérülő befektetés: jelenleg valóban kihasználatlan lenne sok járat, hiszen aki tehette, már elment a falvakból. Amíg azonban az emberek nem látják azt, hogy érdemes maradni, mert van valós élhető lehetőség az ingázásra, addig ez a folyamat nem fog megállni.

Először tehát jelentős fejlesztésekre lenne szükség, és legfeljebb ezután lehet változásokat várni. Mivel a vidék elhagyása mostanra egy öngerjesztő folyamat lett, csakis előre gondolkodva, hosszabb távon kifizetődő intézkedéseket hozva lehet rajta változtatni.

 

Tetszett a cikk? Kérjük, értékeld!

3.9/5 9 értékelés
9 értékelésX
Hazugság! Dehogy is! Középszerű! Egyet értek! Nagyszerű!
11.1% 11.1% 0% 33.3% 44.4%
2018-02-23T21:22:44+00:00